Ötödik fejezet: A női szerep és kiteljesedése az anyává válással

„Függetlenül attól, hogy melyek és milyenek voltak az ő előzetes motivációi, a gyenge pontjai, a korábbi érzelmi reakciói –amint anyává válik, bizonyos ideig teljesen új lelkülettel fog működni. Ez az anyai tudat elnyomja, kiszorítja a korábbi lelki jelenségeket, és központi helyet foglalva el a nő belső világában, azt teljesen átalakítja.
(…) A születendő gyermek adott ideig bizonyosan meghatározza gondolatait, félelmeit, reményeit, fantáziáit. Befolyásolja érzéseit, tetteit, még a legelemibb érzékelő és információ-feldolgozó rendszerei érzékenységét is. Egy saját gyermek átrendezi a kedvtelések és örömforrások körét; és igen valószínű, hogy részben átalakítja az alapvető értékrendet. Még valamennyi korábbi kapcsolatára is komoly hatással van, azzal a következménnyel, hogy az anya átértékeli közeli kapcsolatait és újrafogalmazza szerepét az eredeti családja történetében.” (Daniel N. Stern. 2007. 7. oldal)
Anna is hasonlóan fogalmazta meg azt, hogy az ő életét is „fenekestül felforgatta” Mónika születése.
Nem sokkal előtte kezdte csak el megtalálni saját identitását, leválni a szülői mintákról, eltávolodni az elvárásoktól és saját belső elvárásai szerint alakulni, kibontakozni. Ezt nehezítette az is –ahogy a 2. fejezetben is írtam- első babáját elvesztette.
Az „új én” élménye máris megkérdőjeleződött: „nem tudtam megtartani, kihordani”.
Az anyává válás az élet minden területén újra írja a szerepeket, viszonyulásokat. Megváltozik a saját anyához, apához való viszony. Általában az anyák közelebb kerülnek anyjukhoz, és távolabb apjuktól. (Daniel N. Stern, 2007.) Változik a társas viszony: „diádból triád” lesz, a férjből apa (Daniel N. Stern, 2007. és (Dr. Bíró S – Dr. Komlóssy P. (szerk) R. Dallos – H. Procter. 1989.)
De az anya, ahogy „kilép otthonról”, máris szembesül a társadalom anyákkal szemben támasztott elvárásaival is. Erről már írtam bővebben a 3.1-s fejezetben.
Úgy gondolom, hogy Annánál az is szerepet játszott lelki válságának kialakulásában, hogy az anyává válás három részes folyamatán –1. „készülődés az anyaságra”; 2. „Anya született”; 3. „Az anya alkalmazkodik” (Daniel N. Stern, 2007.)- még meg nem szilárdult új identitással kellett, hogy végigmenjen, ezért több ponton is azt érezhette, hogy a benne születő új erők „magukkal ragadják”, nem tudja mit csináljon, merre menjen.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hatodik fejezet: A férfi, mint családfő, mint apa

Dolgozatomban nem térek ki a férfivé válás, a férfi identitás kialakulására, de témám szempontjából fontosnak tartom kiemelni a férfi, mint apa, mint családfő szerepét. A téma fontosságát abban látom, hogy Pálra, mint férfire, apára mik vetülhettek a társadalom és Anna szempontjából, ami segíthette, vagy éppen korlátozhatta Annát kiteljesedésében. „Definíció szerint a családfő intézménye hierarchikus viszonyt fejez ki a családtagok között, amely értelmében a családfő irányító szerepet tölt be a családi közösség életében, az ő szava döntő a legfontosabb kérdésekben. A társadalom felé ő képviseli a családot, és ő vállal felelősséget családtagjaiért. A családfő intézménye tehát a tradicionális nemek közötti szerepmegosztást tükrözi a családban. A családfő pozícióját elsődleges jövedelemszerző feladata, illetve családfenntartó szerepe miatt hagyományosan a férfi, férj, családapa töltötte be.” (Nagy Ildikó, 2001. 156. oldal) Anna nagyszüleinél egyértelműen megjelent a férfi, mint cs
További információk

Utolsó fejezet: rövid összegzés

Annával való együttműködésünk –ahogy fent kifejtettem- több szakaszra volt osztható, aminek egyenként is volt jellemző vezérfonala, témája. Viszont ha az egész, csaknem másfél éves folyamatra „távolabbról” tekintünk rá, akkor úgy látom, hogy az egésznek volt egy egyre kisebb hullámokban történő felfelé ívelése, közben egy nagyobb „visszalépéssel”, ami viszont rövid időn belül visszatért az eredeti szintre és tovább ívelt felfelé. Kezdetben Anna lelke „háborgott”, szinte pillanatról-pillanatra változott a hangulata a kétségbeesés, a düh, a reménytelenség között. Ahogy viszont az intenzív érzések ki tudtak belőle törni, úgy fokozatosan elkezdett kisebb „kitöréseket” produkálni. Csökkent lelkében a „nyomás”. Így lassan visszatértek, az amúgy rá jellemző logikai elemző, asszociációs képességei: a minden napot küzdelemnek megélő Anna elkezdett újra jobban figyelni saját magára, a visszajelzésekre. Hullámzásai, hangulat változásai ugyan még voltak, de ezeket már képes volt megfigyel
További információk

Kilencedik fejezet: „Úristen, terhes vagyok! Mi lesz velem?”

Mivel dolgozatom arra kérdésre kereste a választ, hogy Anna miért nem érzi magát jó anyának, és eddig tulajdonképpen a második szakasz végére el is jutottunk, a következő részeket csak röviden foglalom össze, hogy láttassam Anna lelki fejlődésének további szakaszait. A harmadik szakaszunkat 10 alkalomra terveztük a fenti célokkal. El is kezdtük a közös munkát. Pál gyerekeivel kapcsolatban az vezetett a megoldáshoz, hogy Anna előbb Pállal egyeztetve, aztán közösen négyesben átbeszélték a náluk működő szabályokat, amiket mindenkinek be kell tartani. Közösen összeállítottak egy házirendet, amit ki is függesztettek. Tudatosították a lányokban, hogy az ittlétük alatt nekik is vannak feladataik, segíteniük kell a rend megtartásában, el kell pakolniuk maguk után és a házi munkába, főzésbe is be kell segíteniük. Mivel ezeket a kereteket közösen alakították, a lányok is el tudták fogadni. Így ez a része elkezdett jól működni. Egyik alkalommal viszont Anna azzal fogadott, hogy: „terhe
További információk